A szakralitás nem csupán témája, hanem kiindulópontja is annak a különleges tárlatnak, amely Petrás Mária és Petrás Alina kerámikusművészek, valamint Máger Ágnes festőművész alkotásait egyesíti. A Herman Ottó Múzeum – Miskolci Galéria és az Éltető Lélek Alapítvány szervezésében létrejött kiállítás a IV. Miskolci Ars Sacra Fesztiválhoz kapcsolódva hívja elcsendesedésre, szemlélődésre és lelki találkozásra a látogatót.

Három művész, három különböző alkotói világ tárul fel előttünk. Petrás Máriát és leányát, Petrás Alinát nemcsak a családi kötelék és a kerámia szeretete kapcsolja össze, hanem az a mély kulturális és lelki örökség is, amelyből művészetük táplálkozik. Kifejezésmódjuk mégis önálló és jól felismerhető.

Petrás Mária figurális alkotásai a keresztény hit legmélyebb történeteit idézik meg. A keresztre feszítés, az angyali üdvözlet, valamint Mária és Erzsébet találkozásának jelenetei domborműveken és szoborszerű kompozíciókban öltenek formát. Alakjai mintha az időn kívülről érkeznének: egyszerre hordozzák a népi vallásosság tisztaságát, az ősi emlékezet erejét és a személyesen megélt hit bensőségességét.

Petrás Alina műveiben másfajta világ bontakozik ki. Kerámiáin a népművészet növényi motívumai – a tulipán, az életfa és a természet megújuló formái – jelennek meg kortárs megfogalmazásban, ragyogó színekbe öltöztetve. Alkotásai a növekedésről, az újjászületésről és az élet továbbadásáról mesélnek. A hagyomány nála nem lezárt múlt, hanem eleven, folyton változó és továbbírható örökség.

Máger Ágnes festményei a templomi festészet világát és a keresztény képi hagyományt idézik fel. Műveiben a színek gazdag kavalkádja és az erőteljes figuralitás egyszerre teremt ünnepélyes és személyes atmoszférát. Képein a látható és a láthatatlan határai közel kerülnek egymáshoz: az emberi alakok, a fények és a színek egy belső, spirituális tér kapuit nyitják meg.

A három művészi életút eredetileg nem egyetlen közös történetként indult. A Herman Ottó Múzeum kiállítóterében azonban – az alkotókkal együtt gondolkodva – olyan tárlat született, amelyben a különböző művek szerves egésszé rendeződnek. A három gondolatvilág, a háromféle látásmód és a három eltérő művészi nyelv egymást erősítve válik egyetlen közös vallomássá hitről, hagyományról, emberről és transzcendenciáról.

A kiállítás arra hív, hogy egy pillanatra megálljunk. Hogy a formákon túl felfedezzük a jelentést, a színek mögött a fényt, az alkotások csendjében pedig meghalljuk mindazt, amit szavakkal talán már nem lehet elmondani.

A tárlat szeptember 27-éig látogatható a Herman Ottó Múzeum főépületében.