Az Aggtelek melletti Zubogyon élő 64 éves Tóth Tibor több, mint húsz éven át járta sikerrel a hazai futóversenyeket. 30 évvel ezelőtt, 1996-ban megnyerte a Bükki Hegyi Maraton 10 km-es versenyszámát. A jubileum kapcsán kértük fel az egykori kiváló sportembert egy kis múltidézésre.
- A futás már általános iskolás koromban is az egyik kedvenc sportom volt, de az igazsághoz tartozik, hogy mindig szerettem és gyakoroltam a labdarúgást is. – kezdte beszélgetésünket Tóth Tibor. - A kazincbarcikai 112-es szakmunkásképzőben csőszerelőként végeztem, de többnyire hegesztőként dolgoztam le életem nagy részét. Mindeközben, 1979-2002 között évente 25-30 futóversenyen álltam rajthoz, legkedveltebb távom a 10 km volt, de gyakran kirándultam a középtávokra, illetve 15 km-re is, sőt futottam félmaratonokat és teljes maratont is. Szinte egész pályafutásom alatt magamnak tartottam az edzést, intéztem az utazásokat. 1980-1983 között a Zubogy KSE színeiben versenyeztem, ahol id. Csorba Zoltán sportfelszereléssel támogatott. 1985-1987. között a KVSE-ben, válogatott sportolókkal gyakorolhattam együtt, itt Tamás Zoltán volt a mentorom. A következő 2 évben a Rudabányai Bányász SE versenyzője voltam, itt Tiszlavitz Józsefnek és Veres Imrének tartozom köszönettel. Az utolsó három évben, 1999 -2002. között a Trizs SE volt a klubom. Ebben az időszakban az Aggteleki Nemzeti Park támogatott, Demeter Gyula és Salamon Gábor jóvoltából.
- Több, mint két évtizedes futó karrierjéből melyek azok a momentumok, melyekre ma is szívesen emlékszik vissza?
- Abban az időben sok egyesület volt a megyében, erős volt a konkurencia, sok-sok válogatott futóval. A magam fajta amatőrnek mindez nem könnyítette meg a dolgát, ugyan akkor pedig motivált a mind jobb teljesítményre. Az első figyelemre méltó eredményeimet 1984-ben értem el, amikor társaimmal együtt aranyérmesek lettünk a Határőr (HŐR) Országos Járőr Bajnokságon. Ugyan ebben az évben, szintén a HŐR országos bajnokság keretében, a Kincsem-parkban ezüstöt, majd Kiskunhalason bronzérmet nyertem egyéniben. Egyéni csúcsaim többsége is a 80-as évek közepén született, 1500 m: 3:57,23 perc, 3000 m: 8:48,02 (Budapest Sportcsarnok), 10000 m: 30:32,12 (Népliget), maraton: 2:50:31 óra (Rank Xerox Maraton, Népliget). Emlékezetes számomra a debreceni, nemzetközi Karnevál-futáson elért 2. hely is. Megyei mezeifutó bajnokságot többször nyertem a 90-es években, melyre szintén szívesen emlékszem vissza, csakúgy, mint az Ózdi Hegyi Maratonra, ahol 1996-2002. között háromszor nyertem (10 és 21 km) és kiérdemeltem az „Örökös bajnok” címet. 1998-ban, Tatán, az országos bajnokságon, 5000 méteren bajnoki címet érdemeltem ki a 35 év feletti korosztályban. Büszke vagyok rá, hogy a 90-es évek végén, a szenior korosztályban, kétszer – Egerben, a Barokk Futáson és Szikszón, a Turul Futáson – is sikerült legyőznöm – Szász Lászlót, az MVSC korábbi sokszoros felnőtt magyar bajnok, válogatott kiválóságát. 2002-ben, utolsó versenyeim egyikén, Albertirsán futottam 1:16:50 órás félmaratoni egyéni csúcsomat, majd év végén, Miskolcon, a Vologda-lakótelepen megrendezett utcai futóverseny megnyerésével fejeztem be pályafutásomat.
- A Bükki Hegyi Maratont minden bizonnyal szándékosan hagyta ki a felsorolásból. Ez a verseny mivel érdemelte ki a megkülönböztető figyelmet?
- Valóban így van, mert ez a „hazai” verseny különös helyet foglal el a szívemben. Harminc évvel ezelőtt, 1996-ban megnyertem a 10 km-es kismaratoni versenyszámot, egy rendkívül erős mezőnyben. Többször voltam a top5-ben ezen az erőpróbán, úgy, hogy válogatottak egész sora is jelen volt. Talán furcsa, de az emelkedőket nem szerettem, viszont a lejtőkön visszahoztam az esetleges lemaradásomat. Mindig szívesen jöttem ide futóként, pályafutásom befejezését követően pedig versenybíróként járok vissza Miskolcra. Mindenféle elfogultság nélkül: véleményem szerint a Bükki Hegyi Maraton országos szinten is a legjobbak között van.
- Volt egy időszak, amikor kettős életet élt, a futás mellett rendszeresen megfordult a labdarúgó pályákon is. Mit tudhatunk erről?
- Az 1980-as években a megyei I. és II. osztályban fociztam, a Rudabányai Bányász SE csapatában. Azért sem lettem eredményesebb atléta, mert a focit éveken át párhuzamosan csináltam a futással. Bármennyire is jó kondícióban voltam, a két sportág együttes gyakorlása, az edzések, versenyek, meccsek megosztották az én energiáimat is.
- A sportnak milyen szerepe van manapság az életében?
- A megyei II. osztályban szereplő Zubogy KSE labdarúgó csapatánál vagyok pályaedző, főrendező és gondnok egy személyben. A napi mozgás ma is része az életemnek. Míg korábban legtöbbször futva mentem dolgozni, manapság mindenhová kerékpárral járok, beleértve adott esetben Miskolcot is. Szerencsésnek érzem magam, hogy 43 éve nem voltam betegszabadságon!
