Szerelem, vágy, érzékiség a táncszínpadon – Szentivánéji álom bemutatóra készül a Miskolci Balett

A Miskolci Balett táncjátéka zárja a Miskolci Nemzeti Színház 2018-2019-es évadát. A Szentivánéji álom Barta Dóra rendezésében látható április 27-én a Játékszínben. Shakespeare talán egyik legszókimondóbb és legszenvedélyesebb darabjának athéni erdejében négy pár bolyong egy különös nyárközépi éjszakán. Mindannyian keresnek valakit vagy valamit, hol egymást, hol önmagukat. Az ismert történetet ezúttal a tánc nyelvén fogalmazza újra az együttes, a maga érzéki nyelvén, az érzelmek legmélyebb bugyraiban, a tudatalatti és az álmok világában.

Barta Dóra szerint Shakespeare legérzékibb műve a Szentivánéji álom. – Ez a darab sok mindent elmond a szerelemről, a szerelmi vágyról.  A koreográfia részben cselekménykövető, inkább a szereplők közti szituációkra koncentrálok. Nem meseként gondolkodom erről a történetről, a kreációban a lélektani bugyrokat igyekszünk feltárni. Azt gondolom, akkor teljesedhet ki igazán ez a műfaj, akkor alkothatunk szabadabban, ha nem ragadunk bele a cselekménybe, hanem megtaláljuk és átadjuk a nézőknek a tánc lényegét: egy érzéki pillanat átélhetőségét, vagy a szabad asszociáció lehetőségét. Én nem a mesék erdejét keresem Shakespeare művében, hanem egy vérbő, belső labirintust – mondja a rendező-koreográfus. A szereplők testi-lelki metamorfózisa, a kétarcúság a másik fontos sajátosság számára a műben, ami több módon, síkon is megjelenik az előadásban. – A kontrasztokat igyekszem kihangsúlyozni, felfedezhető ez a karakterekben, a mozdulatokban és a zenében is. Egy Janus-arcú világot mutat ez a táncjáték, ahol a szépségben egyszerre benne lehet akár a csúnyaság, a szendeség mögötti bujaság is. Minden alapvetően kettős, de hogy mikor fordul át valami belül, és hogy ezt mi okozza, ez számomra az igazán izgalmas kérdés ebben a műben. Ennek keresésére pedig a tánc műfaja kifejezetten alkalmas – hangsúlyozza Barta Dóra.

A Miskolci Balett előadásában nagyobb hangsúlyt kap Puck szerepe a történésekben, mint az eredeti darabban. Az ő kezében futnak össze a szálak, és önmaga szórakoztatására keveri össze ezeket. Mohai Cintia jeleníti meg a figurát színpadon. – Puck csintalan, játékos kis manó, aki élvezetét leli abban, hogy végignézi, mi történik, ha valamibe belenyúl, valamit elront, átformál. Játszik, annak tudatában, hogy bármit megtehet, mindent irányíthat. Ezt a magabiztosságot kerestem legtovább a karakterben – vallja be a táncművész.  – Mozdulatokban az intenzitással, a kiélezett helyzetekkel és erős kontrasztokkal tudom ezt érzékeltetni, a karakter megjelenítésében pedig azon van a hangsúly, hogy a mozdulatok hozzák magukkal az érzeteket, érzelmeket, nem eljátsszuk, hanem érezzük, éreztetjük a figurákat. Nagyon izgalmas és sok kihívást rejtő mozdulatrendszer az, amivel Dóra dolgozik, rengeteget tanultunk tőle, és a nézők is egészen új arcát láthatják a Miskolci Balettnek ebben az előadásban – ígéri Mohai Cintia.

Dragos Dániel, akit Demetriusként látunk az előadásban, elárulta, könnyen megtalálta saját magát ebben a szerepben. – Demetrius karakterét tartása és önuralma határozza meg, mozdulataiban is kimért, nyugodt. Én is alapvetően precíz és maximalista vagyok, mindent előre megtervezek, és szeretem, ha így is történik. Bár fülig szerelmes, a visszautasítás fájdalma sem zökkenti ki, nem mutatja ki érzelmeit. De aztán, ahogy megszokhattuk az élettől, a sors mindig más útra terel minket. Hogy Demetriust miként változtatja meg, majd kiderül az előadásból – csigázza fel érdeklődésünket a táncművész. Az előadásról szólva még hozzáteszi, azzal, hogy az arc játéka nem kap hangsúlyt, csak a test nagyon kifinomult mozgása marad kifejezőeszközként. Ez a táncosok számára izgalmas kihívás, a néző számára pedig különleges színházi élményt ígér.

Szentivánéji Álom
táncszínházi előadás William Shakespeare színműve nyomán
rendező: Barta Dóra

Puck nem a tündérmesék pajkos kis manója. Ő az, aki, ha úgy tartja kedve, zsinóron rángatja az összes szereplőt. Felszabadítja az ösztönöket, és működésbe hozza az általa teremtett világ mechanizmusát. Kettős természete, mint teremtő és pusztító erő véletlenszerű kavargása jelentkezik az ambivalens karakterekben.  Shakespeare talán egyik legszókimondóbb, és legszenvedélyesebb darabjának athéni erdejében négy pár bolyong egy különös nyárközépi éjszakán. Két fiatal szerelmespár, Athén ura s fegyverrel szerzett új menyasszonya s a varázsvilág éppen perlekedő fejedelmei: a királynő Titánia s Oberon, a tündérkirály. Mindannyian keresnek valakit vagy valamit, hol egymást, hol önmagukat. Vajon Puck és a varázserő tényleg kifordít mindenkit önmagából vagy pusztán csak előhívja a már régen, ám mélyen elrejtve bennük élő elfojtott érzéseiket?  Vajon uraik-e vágyaiknak és ösztöneiknek vagy inkább a rabjai? Nappal és Éjszaka, Fény és Sötétség, Erény és Bűn. Vonzások és választások.
Shakespeare talányos műve számtalan kérdést vet fel, amelyekre nincsenek egyértelmű, mindenre és mindenkire érvényes válaszok. Kérdések, amelyeket ezúttal egy táncjáték fogalmaz újra a maga érzéki nyelvén az érzelmek legmélyebb bugyraiban, a tudatalatti és az álmok világában.

Szentivánéji álom
(MidSummer Nights Dream)

táncszínházi előadás
William Shakespeare műve nyomán

Puck    Mohai Cintia
Demetrius   Dragos Dániel
Heléna    Kovalszki Boglárka
Lysander   Márton Richárd János
Hermia   Kepess Boglárka, Harangozó Lili
Theseus   Lukács Ádám
Hippolyta   Kocsis Andrea
Oberon   Bolla Dániel
Titánia    Bányai Mirjam, Szűcs Boglárka
Zuboly    Dávid Patrik
Egéus, Indiai fiú  Filippo Nestola
Mesterember    Guido Di Vona

Táncolják a Miskolci Balett táncosai

 

Díszlet-Jelmeztervező             MÁTRAVÖLGYI ÁKOS
Színpadkép, látvány   BARTA DÓRA
Konzultáns    SZABÓ TAMÁS
Fénytervező    KATONKA ZOLTÁN
Ügyelő-koreográfus asszisztens        FŰZI ATTILA

Koreográfus-rendező: BARTA DÓRA Harangozó-díjas, Érdemes Művész
Bemutató: 2019. április 27. 19:00 Játékszín

2019. augusztus 23., péntek, Bence

Időjárás